Lassan kilépek a rötétből és az éppen felém tartó személy elé állok.Ő csak hülyén rám néz és kikerül kicsit sietősebbre véve lépteit.Megszólalok:
-Ha mégegyszer...csak egy rossz szót hallok rólad...-megfordulok és látom,hogy pár méterre áll tőlem és engem néz.-Azt nagyon megbánod.-mondom mélyen a szemébe nézve.
-Te meg ki a franc vagy?-néz rám...gondoltam,hogy ezzel a megjelenésemmel nem fogok ráijeszteni túlságosan.Sóhajtok egyet és megmozgatva kicsit vállam,háta mögött termek két kezét bal kezemmel lefogom ,jobbommal állát emelem kicsit meg.-A legrosszabb rémálmod!-suttogom fülébe.-Mégegyszer...Ha egy rossz szót meghallok rólad...véged...-érzem remegését-had mutassam be,hogy tudatosítsam benned a dolgokat.-ahogy ezeket ki mondom feljebb emelem állát,nyelvem kidugom és lassan benedvesítem finoman ívelt nyakát.Szemfogaim kibukkannak és belemélyesztem nyakába.Szája sikolyra nyílik,de kezem enyhe szorítása megakadályozza benne.Kis idő után elválok nyakától.Kidugom nyelvem és szám széléről lenyalom az ott maradt vért.
-Remélem megértettük egymást.-mondom-..és még valami..,nem ajánlatos elmondani a mai estét...ugyse hisznek majd neked.-Engedem el mosolyogva és hátra se nézve elfut.Mikor már eléggé eltávolodott megfordultam és haza felé vettem az irányt.
-Azt hittem finomabb lesz...-fordul keserű mosolyra a szám.-Hmm...és most mégis mit csináljak.-nézek fel az égre.-Mégis csak haza megyek ma.-Mosolyogva sétálok haza.
Mikor már a bejárati ajtónál állok erős vérszagot érzek.Testem megremeg,kezem a kilincs felé nyúl.Lenyomva a kilincset szörnyű látvány fogad.Minden család tagomnak véráztatja testét.Szemeim vérvörösen izzanak fel.
-Érzem még a jelenlétét...a gyilkosnak.-nézek körül minden helyiségben.Hirtelen megpillantok egy árnyat.
-Ki vagy te?-pillantom meg vörös szemeit.Kilép a sötétségből és amint tisztábban megpillantom lényét megdöbbenés ül ki az arcomra.
-Te..?-akad bennem a szó.Szája gonosz vigyorra húzódik.Lassú kimért léptekkel indul felém.
-Nem tudok megmozdulni.-gondolom magamban és mélyen a szemébe nézek mintha olvasni akarnék benne...,de valamiért az ő szemeiből sose tudom kivenni,hogy mire készül.Megáll elöttem és halkan megszólal.
-Remélem nem könyveltél el halottnak kedves Haru-chan.-mosolyodik el, bennem pedig felidéződik a keserű múlt.
<--flash back 'A ma éjjelre szőrnyű vihar várható,ha lehetséges ne menjenek túl messze otthonuktól...' Hallatszódik a tv-ben. Mindig is utáltam a viharokat.Sose tudni ki vagy mi kel életre ebben az ítélet időben. Rápillantottam az ablakra. -És már esik is.-hallok egy ismerős hangot.A hang irányába fordulok.Szemeim felcsillannak. -Bátyám!-pattanok fel ültemből és oda rohanok.Kitárt karokkal,mosolyogva várja,hogy karjába ugorjak.Épp oda érnék mikor egy hatalmas dörrenést hallok és már úgy esek bátyám karjaiba.Szorosan bújok hozzá. -Ne félj ez csak egy kis vihar.-simít végig gyengéden fejemen.-Akarsz ma mellettem aludni Haru-chan?-nézek fel rá könnyektől csillogó szemekkel.Csak bólintok. §Képek tö mkelege pereg le szemeim előtt§ -Nii-saaan....-térdelek véráztatta szüleim előtt.Szemeim már vörösek a könnyektől.
'Mindkét szülőt legyilkolta az 5 éves kislány szemeláttárra...,majd eltűnt mindenféle nyom nélkül.
--->flash back end
-Mégis miért,...?-csordul le egy könnycsepp arcomon.Arca még most is az a gyengéd törődö arc.
-Mért...ölted meg a szüleinket...akkor régen?És most megint...akik segítettek átesni a nehéz napokon...hónapokon..sőt az éveken...,de megint leromboltad...-erednek el könnyeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése