Ki/Mi vagy te?
Hatalmas fejfájással ébredtem fel.Körül nézve nem sok mindent láttam csak amennyit a Hold fénye enyhén megvilágítva engedett érzékelni.Lassan felültem egyik kezemmel támasztva magam másikkal fejemet fogva,mintha ettől csak elmúlna a fájdalom.Még egyszer körülnéztem.Egyszer csak egy alakot vélek felfedezni egy pár méterre tőlem lévő széken ülve.Egy ideig csak néztük egymást.Testem akaratom ellenére remegett.Kezeim görcsbe rándultak.Gyomromban furcsa érzések keringtek mintha már ismerném az előttem lévő alakot.Hirtelen felállt székéből és felém kezdett közeledni.Meg akartam szólítani,de nem jött ki hang a torkomon.Ahogy közelített a Hold fénye egyre jobban megmutatta valóját.Alig egy méterre volt tőlem mikor megállt.
-Ne félj...-ismerős hang ütötte meg fülemet.
~Valahol már hallottam.-Villámcsapás futott végig agyamon mikor rájöttem,hogy honnan lehet ismerős.-'Szükségem van Rád!'~Ez az a hang..-Nyíltak tágra a szemeim és az előttem álló alak kilépett a takarásból így jól kivehető volt a hosszú barna haj a zöld szemek vékony testalkat és egy gyenge tekintet az arcán.Kicsit megnyugodva gyengéd tekintetétől fordulok teljes valómban felé.
-Ki vagy te?-kérdem enyhén idegességgel hangomban.Ezerszer is átkozva a hangomban lévő idegességet nézek rá kérdően válaszra várva.Ő enyhe sóhajjal kezd bele.
-Sajnálom,hogy ezt tettem veled.Nem akarlak bántani...remélem ezt érzed.-ahogy kimondta ezeket a szavakat rá kellett jönnöm,hogy már nem remeg a testem.Enyhe fejrázással adtam tudtára,hogy semmi baj.Ő ezt egy sóhaj kíséretében egy gyengéd mosollyal köszönte meg.
~Még mindig aranyos.-gondolom magamban.
-Sajnálom,hogy így kell megtudnod,de nem várhatunk tovább.-mondja enyhén érezhető aggodalommal hangjában.
~Ezt most nem értem...mire nem várhatunk?-meglepettség ül ki arcomra aminek hangot is adok.
-Ezt hogy érted?-kérdezem zavaros tekintettel.Ő csak becsukja szemeit és lassan az ágyhoz sétálva megáll közvetlen előttem így enyhén felnézek rá.
-Az én nevem Haru és egy Démon vagyok...ezenfelül van egy gazdám akit már évszázadok óta szolgálok.-a hallottakat próbálom feldolgozni lehajtott fejjel mikor leguggol és lassan felnyitja pilláit.Szemei vérvörösen izzanak fel a homályban.Hátra hőkölök.Az előbbi remegésem újfent "megtámad" és ijedt tekintettel nézek a lányra.
~Ez csak egy hülye rémálom....még hogy egy Démon...méghozzá már több évszázada él...és...-Gaz...dádat?-szólalok meg hirtelen.Egy sóhajjal feláll és mereven néz rám.Egy ideig csak nézzük egymást fürkésző tekintettel.
-Megígértem a gazdámnak,hogyha megtaláltam akkor felébresztem új valójában.-nézett mereven a szemembe amitől önkénytelenül is a hideg futott végig a hátamon.
-És...minek kellek én...ehhez?-kérdezem remegő hanggal.Ő erre csak fél térdre ereszkedik egyik kezét maga elé teszi másikat a háta mögé és meghajol.
-Te vagy az én Gazdám.-jelenti ki.
-Miii?Várj csak...én nem emlékszem,hogy több évszázada lenne egy...Démon ...szolgám...-az utolsó szavaknál hangom megremeg.-Én még csak egy 17 éves kamasz srác vagyok aki még a matekhoz is hülye.-mondom bizonygatva kilétem.
-Soha nem téveszteném össze gazdám illatát máséval.-szúrós tekintettel néz szemeimbe azokkal a vörös szemekkel amitől ijedten hátrébb araszolok.Majd végig gondolva mondatát bele is pirulok.
-Eez...akkor is abszurd...-mondom még mindig bizonygatva.Idegesen feláll és hátat fordítva egy asztalhoz sétál.Valamit mintha belevésne az asztalba és motyog valamit amit nem értek...~Valami ősi nyelv vagy mi?-nézem a történéseket.Pillanatok múlva a levegő lehűl és körülöttünk minden eltűnik.Mintha csak egy forgószélben lennénk.Körbe-körbe tekintek,de minden lassan eltűnik és egy mezőn lelem magam.
~Hol vagyok?
-Ha nem akarsz nekem hinni...akkor higgy a szemeidnek.-mondja...~Várjunk...ezt meg hogy értheti?-elmélkedek magamban.
-Pontosan úgy ahogy hangzik.-mondja és elsétál mellettem.Egy kis kunyhó felé tart ami...~Hogy nem vettem észre.-épphogy nem kiböki a szemem.Haru után megyek.Meg áll a kunyhó ajtaja előtt és hátratekint mintha biztos akarna benne lenni,hogy követtem..Visszanéz az ajtóra és kinyitva eláll az útból és meghajolva invitál be.Kicsit hezitálva belépek a kopott ajtón.Minden poros a levegő áporodott és akaratomon kívül elkap a köhögési roham.Mikor beljebb megyek nem vélek fel semmi érdekeset.Haru elsétál mellettem és eltűnik egy ajtó mögött.Lassan én is követem.
-Mit akarsz tőlem?-hallok egy hangot mikor belépek egy szobába.Épphogy beléptem megpillantom Harut aki meredten bámulja az ágyon fekvő alakot.Egy fura érzés kap el...Még egy alakot fedezek fel a kis szobában aki az ágyra támaszkodva hajol a fekvő férfi fölé.
-Megmentelek..-suttogja alig hallhatóan a nő és egyik kezét a férfi szívéhez helyezve lassan benyúl közben egyre nagyobb fény veszi őket körül.Mellkasomhoz kapok a levegőt egyre nehezebben veszem majd a földre rogyok.Az utolsó erőmmel felnézek és Harut látom magam előtt...minden elhomályosul.
Folyt.köv. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése