"Édesen Keserű"

„A Hold halovány fénye világítja meg lényünk a sötét szobában.A csendes helyiségben csak a szapora lélegzet vételt hallani, ami lassan normál állapotba kerül. Bizsergető érzést érzek, majd egy melegség fog körbe mintha félne attól, hogy mire feleszmél, eltűnök előle és soha nem lát újra. Szorosan ölelnek a melegséget árasztó karok én pedig boldogan bújok a személyhez, aki nélkül nem lehetnék, itt ahol vagyok. Mert ő az én megmentőm..megmentett engem a magány kínzó érzésétől. Percek múltán csak a halk szuszogást vélem felfedezni. Én pedig egy kis mosollyal az arcomon hajtom fejem mellkasára majd az Édesen Keserű álomból egy másik álomba lépek át.”