Cserediák?
Egy meleg,fárasztó,unalmas délután.Lassan itt van az év vége és elkezdődik a nyári szünet.Már mindenki tűkön ül,hogy végre haza mehessen a suliból.Unalmas tekintettel nézek körbe az osztályban.A tanár gyorsan elhadarja a mondani valóját és már csak pár perc választ el a megszabadulástól.
Hangosan szólal meg az életmentő csengő mire az osztály java része már el is tűnt az ajtó mögül.Én ráérősen pakolom össze a holmimat és indulok a mára már üres teremből az ajtó felé...épphogy oda érek az ajtóhoz rám ugrik valaki...a hirtelen jött nehézségre mindketten a földön landolunk.Szemeim a nagy ütésre becsukom.Lassan kinyitom mikor mocorgást érzek.Egy barna buksit vélek felfedezni.Lassan felemeli a fejét és pedig meglepett arccal tekintek le rá.Arca teljesen vörös lesz mikor észbe kap.Hirtelen ugrik le rólam én pedig megtámasztom magam a kezeimmel.Sóhajtva egyet felállok.Épphogy felállok nagy hajlongások közepette hallom:
-Gomenasai,gomenasai,gomenasai...-hadarja a bocsánatkérést japánul.Talán egy cserediák.
~Remélem érti a nyelvünket.-elmélkedem magamban.
-Semmi baj.-mondom monoton hangon és leporolom magam.Ránézek ő pedig csodálkozva tekint vissza rám,majd hirtelen elmosolyodik.
-Te kedves vagy.-mondja egyszerűen miközben még mindig mosolyog.-Az itteni emberek olyan furák.-mondja halkan miközben körbe tekint.Végigmérem és megállapítom,hogy még eddig nem láttam itt,de mégis mért jön egy cserediák ilyenkor mikor már vége van a sulinak?Fel is teszem a kérdést.
-Cserediák vagy?Még nem láttalak errefelé.-rám néz majd elgondolkodik és végül megszólal.
-Igazából nem rég költöztünk a környékre szóval nem vagyok cserediák.A jövő évben kezdek,de még el kell intéznem pár dolgot és ma kellett bejönnöm ezt megbeszélni az igazgatóval.De sehogy se találom.-mondja és elvigyorodik.-Ha megkérhetlek akkor meg mutatnád,hogy hova kell mennem?-kérdezi kicsit elpirulva és a a padlót pásztázva szemeivel.
~Egye fene úgysincs semmi fontos dolgom.-gondolom magamban.
-Rendben elkísérlek.-mondom és már meg is indulok.Csak annyit hallok,hogy:
-Arigato Gozaimasu!-erre elmosolyodom.
~Aranyos ahogy japánul beszél.De mégis hol tanult meg így magyarul?-elmélkedek magamban és akaratlanul is kis mosoly kúszik fel ajkaimra.Pár perc séta után oda érünk a kiszemelt célhoz.
-Megérkeztünk.Innentől már magad is boldogulsz gondolom.-mondom és már mennék is mikor furcsa lüktetést érzek mellkasomban.
~Mégis mi történik itt?-nézek magam elé kitágult szemekkel.-Talán ennyi volt?Nem hittem,hogy így múlok ki...-gondolataim végül abbamaradnak és a földre hullok.Sötétség vesz körül.Még hallok egy hangot...
-Sajnálom,de szükségem van rád...-ekkor megszűnik minden körülöttem...
1.rész Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése